Kriszti és Dani vagyunk, két személyben a WOODLAND SHELTER megálmodói, kivitelezői, fenntartói, karbantartói, takarítói és még sorolhatnánk a különböző feladatokat, amiket nap mint nap ellátunk.
Közös pályafutásunk immáron tíz éve kezdődött, 2014-ben, még gimnáziumban, a fővárosban. Az évek teltek, mi pedig, mint az általában lenni szokott az ember huszas évei elején, dolgozni kezdtünk, albérletbe költöztünk. Az irodai munka és a városi lét mellett hétvégente elkezdtük felfedezni magunknak először a Pilist, majd a Börzsönyt és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az életünket nem Budapesten képzeljük el, hanem kicsit közelebb a természethez. Vágyat tett követett és 2019-ben kiköltözünk a Dunakanyarba. Ekkor még mindketten bejártunk dolgozni a fővárosba. Úgy adódott, hogy ebben az évben össze is házasodtunk és a nászutunkat egy mátrai szállodában töltöttük, amit természetközeli, erdei szállásként hirdettek. Elég nagyot csalódtunk, számunkra mást jelentett a természetközeliség, így még ott, a szálloda jakuzzijában megszületett az elhatározás, hogy mi márpedig megmutatjuk a világnak, hogy igenis lehet valóban természetközeli szállást létrehozni.
Először mi is, mint oly sokan, pici faházban gondolkoztunk, azonban hamar kiderült, hogy ez nem a mi utunk. Mi valami egyedit szerettünk volna, ami illeszkedik a környezetébe, nem kell hozzá fákat kivágni, mesterséges anyagokat felhasználni és ha úgy adódik, nyom nélkül elbontható és visszaadható a terület a természetnek. Így találtunk rá a jurtára, mint megoldásra.
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mindent a saját kezünkkel építettünk meg, kiviteleztünk és oldottunk meg, így igazán a miénknek mondhatjuk.
A jurta először Nagymaroson épült fel (2020), akkor Nagymaros Hideout néven futott, az akkori telkünk alsó felében, az erdőben. Csodás helyen volt, nagyokat lehetett kirándulni és a dunakanyar valóban páratlan szépségű. Aztán a világjárvány hozzánk is elért és körülöttünk sorra vásárolták fel az addig elhagyatott telkeket, nyaralókat, a csendet felváltotta a láncfűrészek és betonkeverők hangja. A szarvasok szép lassan elszoktak a környékről, helyette az újabb és újabb vendégházakban bulizók vették át az uralmat az erdőben. Így hát elhatároztuk, hogy feladjuk a fővároshoz kötő irodai munkánkat, összepakoljuk a holminkat, utánfutóra tesszük a jurtát és máshol keresünk új otthont. Így sodort minket az élet Zalába, erre a helyre. Ennek pedig már három éve. (2021)
A nagymarosi házunk árából tudtunk venni egy 1,5 hektáros birtokot az erdőben, ahol nincsenek szomszédok, beépítésre váró telkek a közelben, magunk lehetünk, a természettel békében élhetünk. Felújítottuk a telken álló házat, újra felépítettük a jurtát és új néven, immáron a mostani felállásban kezdtünk új életet. Irodai munkánk már nincsen, a sok foglalásnak köszönhetően a jurtával kapcsolatos teendők töltik ki a mindennapjainkat.
Amikor épp nem a jurtát készítjük elő nektek, akkor veteményest gondozunk, juhokat terelünk, tyúkokat próbálunk életben tartani (de sokszor győz a róka).Igyekszünk fenntarthatóan, környezettudatosan élni, óvni az erdőt, ami a mi otthonunk is. Amit csak tudunk, megtermelünk vagy előállítunk magunknak. Ha nagy ritkán adódik pár olyan nap, amikor együtt állnak a csillagok és van alkalmunk elszakadni a mindennapi teendőktől, akkor nagyrészt túrázni megyünk a hazai magaslatokra vagy a szlovéniai hegyek közé.
2024 januárban pedig megérkezett hozzánk a kisfiunk is, akire nagyon régóta vártunk, így most már hármasban éljük ezt a picit szokatlan életet, itt, az erdő mélyén.
Az a helyzet, hogy a természetbe rettentő könnyű beleszeretni. Akit egyszer megfog, azt nem ereszti egykönnyen.
Ez történt velünk is és így lettünk azok, akik ma is vagyunk!